"Disszimmetria teszi a jelenséget"

Az alsóbb szintek meghatározó szerepének törvénye.
(1a) Két egymást követõ (alsóbb és felsõbb) szint közül az alsóbb szint potenciálisan (de csakis potenciálisan) rendelkezik az õt követõ felsõbb szint jellemzõ kölcsönhatási típusával; a megelõzõ alsóbb szint kölcsönhatási típusai meghatározó szerepet játszanak bármely szint jellemzõ kölcsönhatásának létrejöttében. Ugyanakkor,

(1b) Két különbözõ (felsõbb és alsóbb) szint viszonyában általában a felsõbb szint struktúrája hat aktívan a másikra, mivel
(1c) Bármely alsóbb szint anyagi struktúrája környezetét csak a saját minõségében és saját (alsóbb) szintjén képes visszatükrözni. Ezen belül, egy alsóbb szint anyagi struktúrája egy felsõbb szint mozgásformáinak megfelelõ anyagi struktúrákat is csak a maga (alsóbb) szintjén képes visszatükrözni.

(2) Az ontológiai szintek és potenciális szimmetria tulajdonságaik közötti megfeleltetés törvénye.
(2a) Az anyagfejlõdés minden minõségileg magasabb szervezeti formájának létrejötte egy szimmetria tulajdonság elvesztésével jár, és
(2a) Az anyag minden potenciális szimmetria tulajdonságának elvesztése egy új anyagi minõség létrejöttét jelzi.
(2c) Új anyagi minõségek és új (magasabb) ontológiai szintek megjelenésével együtt új szimmetriák is megjelennek.
(2d) Ezek az új szimmetriák minõségileg különböznek a megelõzõ (alacsonyabb) szinteken érvényesülõ szimmetriáktól, amelyek az adott szint létrejöttekor sérültek. Ezekhez az új szimmetriákhoz új megmaradó tulajdonságok tartoznak.

(3) Minden szimmetriasértés egy magasabb anyagi szervezõdési szinthez vezet.

(4) Minden magasabb anyagi szervezõdési szint - bizonyos értelemben - kevésbé stabil, mint a megelõzõ.

Darvas György, A szimmetriasértés törvényei